A művészet – és általában a kultúra – gyakorlati erőforrás a fiatalok tudatosságának növeléséhez. Korábban már beszéltünk a zenéről és az utópiákról; ebben a cikkben ehelyett a művészetről és az utópiáról esik most szó, bemutatva egy figyelemre méltó példát arra, hogyan beszélhetünk Modell Város-Társadalomról a művészeti alkotásokon keresztül: a NATURA/UTOPIA kiállítás, a Perugia Alapítvány művészete az ökológia, az újrafelhasználás és a jövő között.
A művészet megvalósítja a lehetetlennek tűnő álmokat, és megtanít minket hinni a jövőben, összekapcsolva az emberek tehetségét és kreativitását a változás reményével. Ma a társadalmunkban szinte megszokottá vált, hogy gyakran rövidtávon gondolkodunk, amely olykor a pillanatnyi vágyak és alapvetések kielégítésére irányul. A fontos témákon való elmélkedés és a felismerések, a nagy ambíciók, álmok és utópiák, amelyek a múltban lehetővé tették az emberiség fejlődését, elvesztették erejüket és vonzerejüket. Ehelyett ma számos olyan témát találunk, amelyek nagy segítségünkre lehetnek a fiatalok lelkének felmelegítésében és a képzeletük szárnyalásában.
“Korunk szorongásaira az egyetlen lehetséges válasz a művészeti alkotás, nem mint egy megoldás vagy kompenzáció, hanem mint egy képzeletbeli autonóm gyakorlat, különálló, de nem közömbös a valóságtól, akárcsak Utópia szigete, egy utópikus paradicsom, amely elszakadt a valóságtól, a világ többi részétől, de egyúttal annak kivetítése is, ami lehetne.” Ekként mutatja be Marco Tonelli kurátor a Perugia Alapítvány lenyűgöző kiállításának lényegét, melynek címe: NATURE/UTOPIA – Művészet az ökológia, az újrafelhasználás és a jövő között’.
(Palazzo Baldeschi, 2024. április 23. – november 3.).
Tizenhárom kiváló művésztválasztottak ki a világ minden tájáról. Egyedi nézőpontjuk elgondolkodtathat bennünket az ökológiával, az ember és a természet kapcsolatával, a fenntarthatósággal, az anyagok újrafelhasználásával és az emberi életterek természeti környezetre való áttervezésével kapcsolatos kérdésekről. Azt a mély vágyat tolmácsolják, hogy “egy boldog sziget, ahol szinte minden fenntartható, mivel növeli a világ gazdagságát, mind formailag, mind gondolatilag”, nem csupán délibáb, hanem egy lehetséges világ.
A művek hagyományos, de szokatlan és innovatív anyagokból is készülnek.
A jelenlévő művészek között, akiket az utópia témája inspirált, többek között megtalálható:
– Ugo la Pietra, aki az építészetet mindig is arra használta, hogy a természet és a város közötti ellentmondásokra és kapcsolatokra reflektáljon;
– Nicola Toffolini, aki utópisztikus világok tájképeit hozza létre, ahol minden egy futurisztikus állapotba látszik visszavezetni minket;
– Gonçalo Mabunda mozambiki művész, akinek golyókból, gránátokból, puskákból, lövedékekből, mint újrahasznosított anyagokból készült maszkjai egyrészt fétiseket, totemeket és rituális fejfedőket idéznek, másrészt antropomorf és gépiesített arcok karikatúráinak tűnnek, amelyek az országát pusztító véres polgárháborút idézik;
– Pascale Marthine Tayou, aki környezetvédelmi installációkat készít színes műanyag zacskókból, amelyek nem újrahasznosított, hanem újak, mintha fogyasztásukat és lebomlásukat elkerülték volna, és műalkotássá fagyasztották volna őket;
– Kaarina Kaikkonen, egy kiemelkedő és elismert kortárs finn művész, aki kizárólag újrahasznosított és megmentett ruhákkal, főként férfiingekkel dolgozik.
Újrahasznosítás, utópia, projekt, természet és jövő azok a szavak, amelyek körül a fenti művészek kutatásai forognak, ugyan különböző történelmi pillanatokban és helyeken, de a világ ökológiai és ökoesztétikai olvasata egyesíti őket.
A Perugia Alapítvány elnöke, Cristina Colaiacovo a művészet értékét
a nyilvánosság figyelmének felhívása céljából így összegzi: “Amikor a kreativitás végtelen útjaival szembesülnek, a látogatók új perspektívákat, elképzeléseket és megoldásokat fedeznek fel, és ez különösen igaz a környezetvédelemre és az emberiség jövőjével kapcsolatos témákra.
Az utópia “sehol-helyet”, míg az eutópia “jó helyet” jelent. A művészet jó helyeket teremt, és csak így tudunk fejlődni, jó helyeket és szépséget építeni, ahol élni és játszani lehet. Ez az esemény és az ilyen jellegű kezdeményezések kiváló lehetőséget jelentenek a fiatalok számára, mert a művészet révén segíthetnek az új generációknak elképzelni a lehetséges alternatív megoldásokat, szembesítve őket a jelenlegi környezeti és társadalmi jelenségek összetettségével, és teret adva a változás iránti igényüknek, kreativitásukon keresztül is.